 |
Üzenőfal |
|
| | |
|
Levél |
|
|
| | |
|
Egér |
|
A sok hazugság még bántja lelkem,
Előtört minden, mit régen éreztem...
A kínzó gyötrelem s a megaláztatás,
Az a sok hamis kép és vallomás...
Álomban éltem, s hittem ez az álom szép,
Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég...
A dolgok csak csendben mentek tönkre,
De a gyors hatása bennem él örökre,
Minden egy perc alatt hullott darabjaira,
S most csak lágy eső hullik hamvaira...
Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált,
Eltünt az is, ki mindig mellettem állt...
Ébredésem újabb álom volt,
De szívemben már csend honolt,
Megnyugvást találtam végre Mellette,
Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette... | | |
|
:) |
|
|
| | |
|
Irodalmiasság!!!! |
|
|
| | |
|
Elmélkedések |
|
|
| | |
|
|
|
|
| | |
|
♣ Hires irók életrajzai |
|
|
| | |
|
Az ég sejtelmes titkai |
|
|
| | |
|
Ha érdekelnek :D |
|
|
| | |
|
Érdekesség nektek!!! |
|
LELKEM EGY KÖNYV MELY MINDIG NYITVA! OLVASHATJA KI MELLETTE JÁR! OLVASSÁK IS MERT A SOK FORGATÁSBAN ÖSSZE IS VAN SZAGGATVA MÁR! | | |
|
A történelem mozzanatai |
|
|
| | |
|
¤¤¤THE WORLD¤¤¤ |
|
|
| | |
|
Mese múzeum |
|
|
| | |
|
~~halál a szerelemért~~ |
|
|
| | |
|
Szerelem |
|
|
| | |
|
Szabadság szerelem! |
|
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
| | |
|
|
|
Meghalok |
|
[1-1]
Élet és Halál között lebegö síneken egyensúlyozok.
Nem tudom, honnan jövök s hová tartok.
Mindössze egy dologban vagyok biztos:
Egyetlen rossz mozdulat és lezuhanok.
A jéghideg fém talpamat égeti,
Mintha sav marná a finom bört. Sebeim
Súlyosak. Elmémben, akár a viharmadarak,
Kérdések kergetik egymást. A válaszokat
Csak Te adhatod. Kezeimmel markolom
A Semmit. Úgy ölelném magamhoz
Forró testedet. Őrangyalom voltál...
De már csak magamra számíthatok.
A szívem üres, minden kincsét
Neked adtam. S töled cserébe mit kaptam?
A lehetöséget a halálra.
Kétségbeesve kapaszkodom az Élet selyemfonalába,
Miközben a Halál körmeit a húsomba vájja.
Akárha pengeélen táncolnék.
Feladom a küzdelmet... Elég!
A Halál leránt a Semmibe.
Sötét van, nyugalom és síri csend.
Szívem még örülten zakatol,
s levegő után kapkodom.
Utoljára még feldereng szépséges arcod,
Mint igazgyöngyöt a kagylóhéj: körülölel illatod.
Leheleted érzem börömön, mint megannyi tollpihe:
Cirógatnak, babusgatnak. De pilláim nehezülnek.
Tágult pupillákkal utolsókat pislogok,
Majd beletörödöm a sorsomba: meghalok. |
[1-1]
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
