|
Üzenőfal |
|
| |
|
Levél |
|
| |
|
Egér |
|
A sok hazugság még bántja lelkem, Előtört minden, mit régen éreztem... A kínzó gyötrelem s a megaláztatás, Az a sok hamis kép és vallomás... Álomban éltem, s hittem ez az álom szép, Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég... A dolgok csak csendben mentek tönkre, De a gyors hatása bennem él örökre, Minden egy perc alatt hullott darabjaira, S most csak lágy eső hullik hamvaira... Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált, Eltünt az is, ki mindig mellettem állt... Ébredésem újabb álom volt, De szívemben már csend honolt, Megnyugvást találtam végre Mellette, Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette... | |
|
:) |
|
| |
|
Irodalmiasság!!!! |
|
| |
|
Elmélkedések |
|
| |
|
|
|
| |
|
♣ Hires irók életrajzai |
|
| |
|
Az ég sejtelmes titkai |
|
| |
|
Ha érdekelnek :D |
|
| |
|
Érdekesség nektek!!! |
|
LELKEM EGY KÖNYV MELY MINDIG NYITVA! OLVASHATJA KI MELLETTE JÁR! OLVASSÁK IS MERT A SOK FORGATÁSBAN ÖSSZE IS VAN SZAGGATVA MÁR! | |
|
A történelem mozzanatai |
|
| |
|
¤¤¤THE WORLD¤¤¤ |
|
| |
|
Mese múzeum |
|
| |
|
~~halál a szerelemért~~ |
|
| |
|
Szerelem |
|
| |
|
Szabadság szerelem! |
|
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
| |
|
|
|
Pillanat |
|
[1-1]
Fáj a szíved, titkon nagyon szenvedsz, félsz és elfutnál az élet elől messze, mert sok rossz dolog történt, sötétek a napok, hidd el az élettől én is sok rossz dolgot kapok, de nem hátrálok meg, még most nem tehetem, mert él még bennem a remény, ami suttogja a nevem nagyon halkan szívemben, mint lantnak a húrja, azt mondja higgy a jóban újra és újra s tudom nem adhatom fel, küzdenem kell végre, hogy amit megfogadtam, azt vigyem is végbe, mert egyszer élünk, s az alatt kell jót cselekedni, s bármennyi a rossz dolog, azt mindig elfeledni, bízzunk hát az életben, nevessünk a szépen, szedjünk virágot mint kis leány a réten, és ha belénk rúgnak is, álljunk fel a porból, nevessünk az arcukba, kik nem értenek a szóból, mert hidd el másnak is ad rosszat a sors, lehet hát, hogy egyszer téged is felkarol, mert jön még szép az életben, süt még majd a nap, hát mosolyogj, hogy boldog legyen ez a PILLANAT.. |
[1-1]
| |
|
|
|