|
Üzenőfal |
|
| |
|
Levél |
|
| |
|
Egér |
|
A sok hazugság még bántja lelkem, Előtört minden, mit régen éreztem... A kínzó gyötrelem s a megaláztatás, Az a sok hamis kép és vallomás... Álomban éltem, s hittem ez az álom szép, Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég... A dolgok csak csendben mentek tönkre, De a gyors hatása bennem él örökre, Minden egy perc alatt hullott darabjaira, S most csak lágy eső hullik hamvaira... Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált, Eltünt az is, ki mindig mellettem állt... Ébredésem újabb álom volt, De szívemben már csend honolt, Megnyugvást találtam végre Mellette, Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette... | |
|
:) |
|
| |
|
Irodalmiasság!!!! |
|
| |
|
Elmélkedések |
|
| |
|
|
|
| |
|
♣ Hires irók életrajzai |
|
| |
|
Az ég sejtelmes titkai |
|
| |
|
Ha érdekelnek :D |
|
| |
|
Érdekesség nektek!!! |
|
LELKEM EGY KÖNYV MELY MINDIG NYITVA! OLVASHATJA KI MELLETTE JÁR! OLVASSÁK IS MERT A SOK FORGATÁSBAN ÖSSZE IS VAN SZAGGATVA MÁR! | |
|
A történelem mozzanatai |
|
| |
|
¤¤¤THE WORLD¤¤¤ |
|
| |
|
Mese múzeum |
|
| |
|
~~halál a szerelemért~~ |
|
| |
|
Szerelem |
|
| |
|
Szabadság szerelem! |
|
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
| |
|
|
|
Ohh... |
|
[1-1]
Oh...
Volt egy fiú és volt egy lány.
Gyönyörű nap csendes alkonyán, hogy találkoztak véletlen volt csupán. Leírhatatlan volt ahogyan egymásra néztek, fiatal szívükben szerelem égett. Egy forró csókkal kezdődött az szerelmük, de a tragédia bekövetkezett s ez lett a vesztük. Úgy kezdődött minden mint egy álom, Szerették egymást mindennél jobban a világon. De a fiú egyszer csúnyán félrelépett, s a lány nem bocsátotta meg neki amit vétett. Az évek teltek s a srác nem felejtett hiányzott neki szerelme ,s megbánta amit tett. Ezért hát felkereste ,hogy hátha újra kezdhetik, de a lány karja mást ölelt, mást csókolt mint eddig. Észre vette a fiút ,felzaklatta a dolog, megismerte ,de szólni nem tudott. Kézen fogta barátját ,s kérte ,hogy menjenek el, de hogy miért azt nem mondta el. A fiú szemében könnycsepp csillan ,nézi távolodó kedvesét, Felrémlenek a régmúlt képei ,nem akarja feladni ,elveszteni szerelmét. Csak nézi ,de nem tesz semmit érzi szíve megszakad úgy gondolja ,talán idővel újra próbálkozhat. Talán a lány szívében sem halt ki a szerelem iránta, Mert láthatólag a fiú jelenléte nagyon megrázta. Ismét évek teltek s a lány rádöbbent. hogy a fiú nélkül élete nem ér semmit sem. Elhatározta ,hogy megkeresi, s életét neki szenteli. Mikor megtalálta szívéből ömleni kezdett a vér, mert az áhított fiú kit szeretett már nem élt. Megölte a szerelem ,meghalt kedveséért, életét áldozta egyetlen szerelméért. A lány térdre rogyott a sír előtt ,s arcát kezébe temette, Elhatározta hogy ő is itt nyugszik majd mellette. A méreg gyorsan hatott ,mire a mentő kiért feje lehanyatlott ,s a lány már nem élt. Azóta is egymás mellett nyugszik a pár a rózsa is összefonódott sírjuk felett már. Történetük egy örök dráma, Mely tanulság az egész világ számára!!!
|
[1-1]
| |
|
|
|