|
Gondolatok
2006.11.28. 20:00
"Annyi erőnk mindig van, hogy a más baját elviseljük." /La Rochefoucauld/
"A szerelem akár a tűz, csak folytonos mozgásban létezhet, s amikor már nem remél, de nem is fél, akkor egyszerre kihuny." /La Rochefoucauld/
"Bizalmatlanságunk: a mások csalfaságának az igazolása." /La Rochefoucauld/
"A szellemes ember hamar zavarba jönne, ha nem vennék körül ostobák." /La Rochefoucauld/
"Nagy hibái csak nagy embernek lehetnek" /La Rochefoucauld/
"Akiben nincs semmi bolondság, az nem is olyan bölcs mint hinné." /La Rochefoucauld/
"A képmutatás: a bűn tisztelgése az erény előtt" /La Rochefoucauld/
"Ha sok jót kaptunk valakitől, viseljük el azt is, ha rosszat tesz nekünk." /La Rochefoucauld/
A távollét csökkenti a közepes szerelmet - gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet./La Rochefoucauld/
Az igaz szerelemmel is úgy áll a dolog, mint a szellem jelenségekkel: mindenki beszél róla, de kevesen látták. /La Rochefoucauld/
"A szerelemben az a gyönyörű, hogy szeretünk. Saját szenvedélyünk jobban boldogít, mint a másban gyújtott tűz." /La Rochefoucauld/
A távollét a kis tüzeket kioltja, a nagy tüzeket fellobbantja. /La Rochefoucauld/
A féltékenységben több a hiúság, mint a szerelem. /La Rochefoucauld/
Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs. /La Rochefoucauld/
Az ész mindig a szív balekja./La Rochefoucauld/
A szerelem akár csak a tűz, nem lehet meg örökös lobogás nélkül, mihelyt megszűnik remélni vagy félni, kialszik. /La Rochefoucauld/
Az ész nem sokáig tudja játszani a szív szerepét. /La Rochefoucauld/
Sokkal könnyebb elfojtani az első vágyat, mint kielégíteni mindazokat, amelyek követik.
/La Rochefoucauld
A szerelemből mindig az gyógyul ki hamarabb, aki előbb szakít. /La Rochefoucauld/
Semmi sem gátolja annyira, hogy természetesek legyünk, mint az, ha természetesnek akarunk látszani. /La Rochefoucauld/
Nagyobb erények kellenek a jó sors, mint a balsors elviseléséhez. /La Rochefoucauld/
A bölcsesség a léleknek az, ami a testnek az egészség. /La Rochefoucauld/
Az irigység engesztelhetetlenebb, mint a gyűlölet. /La Rochefoucauld/
Vannak álcázott hamisságok, amelyek oly híven ábrázolják az igazságot, hogy helytelen volna meg nem tévesztetni magunkat tőlük.
Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem oly ritka, mint az igazi barátság.
A szerelem legnagyobb csodája az, hogy kigyógyít a kacérságból.
Nincs szenvedély, amelyben a magunk szeretete hatalmasabban uralkodnék, mint a szerelemben; mindig hajlandóbbak vagyunk szerelmünk tárgyának nyugalmát feláldozni, mint a magunkét elveszteni.
Csalódás azt hinni, hogy csak a heves szenvedélyek – mint például a becsvágy és a szerelem – tudnak diadalmaskodni a többieken. A lustaság, akármily ernyedt is, gyakran úrrá lesz rajtuk: hatalmat bitorol az élet minden szándéka és minden cselekedete fölött, észrevétlenül lerombolja és elfogyasztja a szenvedélyeket s az erényeket.
Ahhoz valamennyien elég erősek vagyunk, hogy a mások baját elviseljük.
Azt a kegyességet, amelyet erénynek szoktak feltüntetni, egyszer hiúságból gyakorolják, máskor lustaságból, gyakran félelemből, és majdnem mindig a három okból egyszerre.
Az érdek minden nyelven beszél, és minden szerepet eljátszik, még az önzetlenség szerepét is.
Hiúságunk nehezebben nyugszik bele hajlamaink, mint véleményeink elítélésébe.
Szenvedélyeink tartalma éppoly kevéssé függ tőlünk, mint életünk hossza.
A szenvedély az egyetlen szónok, aki mindig meggyőz.
Nagyobb erények kellenek a jószerencse, mint a balsors elviseléséhez.
Gyakran azért tesszük a jót, hogy büntetlenül cselekedhessük a rosszat.
Bármennyi felfedezés történt is a hiúság országában, akad ott még elég ismeretlen terület.
Az igazság nem tesz annyi jó a világgal, mint amennyi bajt okoz a látszata.
A férfi nem mindig bátorságból bátor, s az asszony nem mindig tisztaságból tiszta.
Reménységeink szerint ígérgetünk, és aggályaink szerint álljuk a szavunkat.
Ha hibátlanok volnánk, nem telnék annyi gyönyörűségünk abban, hogy mások hibáit észrevegyük.
Erényeink többnyire csak álcázott bűnök.
Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet.
Az igazi szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértetekkel. Mindenki beszél róla, de kevesen találkoztak vele.
A szerencsétlenségben az a szerencse, hogy szerencsétlennek érezhetjük magunkat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
