Mikszáth Kálmán élete

1847. január 16-án született a Nógrád megyei Szklabonyán, dzsentri család sarjaként. Szülei jómódú és tehetséges kisbirtokosok voltak. Iskoláját Rimaszombaton végezte. Ezt követően a pesti Egyetemen négy évig jogot tanult. Azonban diplomát nem szerzett. 1871 elején, Balassagyarmaton Mauks Mátyás főszolgabíró mellett esküdtként helyezkedett el. Ebben a házban ismerkedett meg főnöke idősebbik lányával, Ilonával. Ez a barátság fokozatosan szerelemmé alakult. Megkérte a lány kezét de a szülök, nem engedték, ugyanis féltették a magyar írók szegényes sorsától. 1873 júliusában Pesten azonban titokban összeházasodtak. Állást kap Pesten a Magyar Néplap szerkesztőségében. Első szülött gyermekük, Kálmán születése másnapján meghalt. Ez nagy fájdalmat okozott a házaspárnak. Ilona nem bírta tovább a szegénységet, ezért haza költözött. Mikszáth novellái nem arattak sikert. Az írót a nyomorból az ellenzéki Szegedi Napló szerkesztőségének a meghívása mentette ki. A következő évben már a Pesti Hírlap szerkesztőségében dolgozott. 1881-ben, gyors egymásutánban megjelent két kiskötete: A tót atyafiak, és a Jó palócok, amik végre meghozták a régen várt elismerést. Mikszáth-t a Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság, majd a MTA is a tagjai, közé választja. 1882-ben Moháron újra elvette Ilonát, akitől ezután három fiúgyermek született. Eddigi novellatípusa a Szent Péter Esernyője című művében emelkedett regény szintre. 1887-től a kormánypárt képviselője. Utolsó éveiben egyre inkább távolabb került a politikától, és váratlanul 1910-ben meghalt.

Pályakezdése, sikeres novelláskötetei.

Mikszáth történetei nem csupán falusi idillek, hanem a legtöbb írásban ott rejlik egy-egy kettétört emberi sors is. A parasztok még a természet békéjében élnek, ez a béke veszi őket körül. Nem érzik a társadalmi elnyomást, és így nem is lázadnak ez ellen. Ezt az idilli békét azonban mindig feldullja valami, és ebből bontakozik ki az elbeszélések cselekménye. Az író népi mesemondó szerepét tölti be, ezért érzi át a falusi emberek babonás hiedelmeit. A természet és a falusiak meghitt bizalmasa. Ezekben, a művekben a költő önmaga is beleéli magát a történetekbe, ott nem, mint naiv mesemondó, hanem mint lázadó. A magyar irodalomban óriási jelentősége van a munkásságának. Az átalakulás korának művésze, a romantika és a realizmus határán.