A sok hazugság még bántja lelkem, Előtört minden, mit régen éreztem... A kínzó gyötrelem s a megaláztatás, Az a sok hamis kép és vallomás... Álomban éltem, s hittem ez az álom szép, Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég... A dolgok csak csendben mentek tönkre, De a gyors hatása bennem él örökre, Minden egy perc alatt hullott darabjaira, S most csak lágy eső hullik hamvaira... Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált, Eltünt az is, ki mindig mellettem állt... Ébredésem újabb álom volt, De szívemben már csend honolt, Megnyugvást találtam végre Mellette, Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette...
....HIDEG VAGYOK ÉS SZÓTLAN MINT AHONNAN JŐ, E HIDEGSÉGEM SZÓTLANSÁGOM MAGA A TEMETŐ....
2006.08.27. 16:46
...már mindketten más úton járunk, de néha még amikor találkozunk, egymásra nézünk, s kacsintunk, és tudjuk, mindketten egyre gondolunk; a pillanatokra emlékszünk, amiket együtt átéltünk!
2006.08.16. 20:56
"Ha a természet a nem szerepeit csak egyinkük életében máshogy osztotta volna, lenne bátorságom közelíteni hozzád...Mert érzem, mi ketten szépen élhetnénk és egymás társaságában a megannyi rosszat feledhetnénk...de így csak szenvedünk, én miattad, te más miatt..."
2006.06.30. 21:40
Őrülten beléd zúgtam és azt hiszem, sőt egyre biztosabban tom h ez a szerelem... bárcsak te is érezhetnél irántam szerelmet... összeillünk, én érzem, de kettőnk kapcsolata csak baráti lehet... szívem nagy bánatára... ez egyre kínzóbb... csak egyszer csókolhatnálak, csak egyszer érezhetnélek...
2006.06.16. 13:36
Szeretlek,szeretlek,szertlek! Hát nem igaz,hogy nem látod? Miért csinálod ezt? Nem veszed észre,hogy szertlek,szeretlek,szertlek? Miért mosolyogsz rám mindig,ha te nem akarsz semmit? Miért csinálod ezt?
"Fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek, gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, elég bátor ahhoz, hogy féljek. Börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek"