A sok hazugság még bántja lelkem, Előtört minden, mit régen éreztem... A kínzó gyötrelem s a megaláztatás, Az a sok hamis kép és vallomás... Álomban éltem, s hittem ez az álom szép, Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég... A dolgok csak csendben mentek tönkre, De a gyors hatása bennem él örökre, Minden egy perc alatt hullott darabjaira, S most csak lágy eső hullik hamvaira... Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált, Eltünt az is, ki mindig mellettem állt... Ébredésem újabb álom volt, De szívemben már csend honolt, Megnyugvást találtam végre Mellette, Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette...
Volt egy szép leányka aki egy szép fiút szeretett.De a fiu öt megcsalta és könnyedén nevetett.A kislány csak egyre várta vissza kedvesét, de a fiu már nem jött,másnak adta a szívét.A kislány nem tudott tovább várni, ki kell a sinekre állni hogy a vonat üssön el. Közeledik a gyorsvonat a kislány még tétován áll, hátha most eljön hátha holnap ujra vár. A gyorsvonat nagyon fékez és megcsikordul a kerék. S egy kettöre kitódul a kiváncsi nép. A tömegböl jön egy fiu ki lesüti a szemét, rápillant a lányra és felismeri a régi kedvesét. A lány kinyitja a szemét és rápillant a fiura és felismeri kedvesét s felidézi emlékét.
-Tudtam hogy eljössz, nem hiába vártam. Mostmár tudom hogy szeretsz , mégis te vagy az enyém.
Lehanyatlik a lány feje, s lehunyja a két szemét mire az orvos megérkezik a leány már nem élt. A tömegböl jön egy lány és átfogja a fiu derekát és csendesen igy szol:
-Menjünk kedvesem tovább!
-Nem megyek én innen tovább!Szolt csendesen a fiu!-Öt szerettem tiszta szivemböl,ö volt az én kedvesem!
"Fiatal vagyok a halálhoz, de túl késő, hogy éljek, gyenge vagyok, hogy gyűlöljek, elég bátor ahhoz, hogy féljek. Börtön a test, de ha mégis szabadon szállhat a lélek én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek"