ANGYALI ÜZENET

Egy téli éjszakán egy angyal jött hozzám, míg beszélt: kezeimet fogta, arcomat tekintette simogatta, lelkemet lelkével bátorította.
Mondataiból egy bűvös szó csengett, s arra intett: ezt el ne felejtsem,
életemben ez vezéreljen, utamon végigkísérjen.

Szeress, ha kínzó fájdalom gyötör, mert a remény hajnalán,
az ébredező napsugár átvarázsolja azt mosollyá.
Szeress akkor is, ha becsapják lelkedet, mert annak sóhaját az éteren,
egy másik, rád váró lélek hallja meg.

Szeress, ha könnyed folyik arcodon, mert a szél azt elfújja,
s esőként a földi életet azzal táplálja.
És szeress akkor is, ha az élet súlyától térdre hullasz,
mert jön egy segítő kéz, mely felsegít, amelyre nem számítasz.

Szeress, ha embernek sem néznek, hisz a levegő éltetőelem ebben a létben,
s ott van létezésed minden másodpercben.
Szeress...hallod hangomat?...az állandósulás üzenetével vigasztallak:
ott vagy Te mindenhol, bízz önmagadban, itt leszek veled, s újra vigasztallak.

Sóhajod repül a szellők szárnyán, hangot adva a Földnek és az Égnek,
nélküled csendes volna a minden, halott zenéje lenne a Mindenségnek.
Süket füleknek hitt szívekben is ott vagy,nem kell szólnod,mert értik hangodat,
a lelkek beszédéhez nem kell a szó, elég egy tekintet, mely sokszor simogató.

Karácsony ünnepén a Te illatod árad, a Szent estén körbeállják,könnyeddel öntözte fádat, ha szeretik-e fát, talán nem téged szeretnek ?
Nem válogat a szél, ha elfújja könnyed, nem válogat az éter,
ha viszi üzeneted, a szeretetet, ha adják Te se utasítsd el !

Mindenkiben ott van a szép és a jó, az igaz szemnek mindez látható,
bízik benned a szél is: esőként éltető leszel, Te is adj esélyt a másik embernek.
Az ébredező napsugár tudja: reményteli mosolyod mennyit ér,
Te is halld és tanuld az angyal üzenetét.