A L�V� TETT R�KA NEM AKAR L� MARADNI

A k�vetkez� este a Kisfi� ezzel nyitott be R�musz b�csi kunyh�j�ba;

– Tess�k! – �s egy sz�p nagy, �rett �szibarackot nyomott az �reg n�ger kez�be.

– Nini, �szibarack! – sz�lt R�musz b�csi. – H�t m�r be�rett?

– Apa hozta a gy�m�lcs�sb�l. Neked adom. H�ny barackot kapt�l? – k�rdezte az �reg. Egyet – mondta a Kisfi�.

– �s azt az egyet elhoztad nekem?

R�musz b�csi megsimogatta a Kisfi� fej�t. Azut�n odal�pett a polchoz, �s levett r�la egy sz�p nagy, �rett k�rt�t.

– Ezt adom cser�be – mondta. – Szereted a k�rt�t?

– Nagyon.

R�musz b�csi a barackot ette, a Kisfi� a k�rt�t, �s am�g ettek, R�musz b�csi nem sz�lt egy sz�t sem, a Kisfi� meg nem s�rgette.

Hanem egyszer csak elfogyott a barack is, a k�rte is, �s R�musz b�csi belekezdett a mes�be.

Am�g a R�ka a korl�thoz p�nyv�zva, tehetetlen�l d�h�ng�tt mag�ban, a Ny�l vid�man szivarozgatva besz�lgetett Mezein� asszonys�ggal �s a l�nyaival. K�s�bb m�g egy friss n�t�t is eldalolt, s�t t�ncra is perd�lt, �s j�l megforgatta a b�r�nykisasszonyk�kat, egyiket a m�sik ut�n.

De v�g�l is beesteledett, elj�tt a hazamen�s ideje.

A Ny�l megk�sz�nte a sz�vesl�t�st, nagy sarkanty�pengetve v�gigl�pdelt a torn�con, eloldozta a R�ka kant�rj�t, �s nyeregbe pattant.

�gy �lt a nyeregben, olyan d�lcegen, mint valami husz�r.

– Gyi te, R�ka! – ki�ltotta.

A R�ka, h�t�n a Ny�llal, el�getett.

Eleinte rendesen szedte a l�b�t – top-top, top-top –, de amikor kifordult Mezei�k udvar�b�l, egyszerre vad v�gt�ba fogott – bumm-bele, bumm-bele –, azt�n k�t mells� l�b�t megfesz�tve, egyszerre meg�llt – h�-�-h� –, majd jobbra-balra h�nyva-vetve mag�t, megint nekiiramodott – hipp-ide, hopp-oda, hipp-ide, hopp-oda –, a fej�t meg hol felkapta, hol leszegezte, egysz�val: mindent elk�vetett, hogy ledobja a h�t�r�l a Nyulat.

De hi�ba mesterkedett, mert a Ny�l kem�nyen markolta a kant�rt, er�sen szor�totta a t�rd�vel a R�ka oldal�t. A R�ka fic�nkolt, �gaskodott, r�gkap�lt, a Ny�l pedig csak �lt a nyeregben, peckesen.

L�tta a R�ka, hogy �gy nem boldogul; csak mag�t hajszolja, f�-rasztja hasztalanul, de a Nyulat nem b�rja kidobni a nyeregb�l. Gondolt h�t egyet: v�ratlanul a f�ldre vetette mag�t, �s meghemper-g�dz�tt a f�v�n.

De a Ny�l felk�sz�lt erre is. Gyorsan kih�zta a l�b�t a kengyelb�l, eleresztette a kant�rt. � is hempergett ugyan egyet-kett�t, de nemigen �t�tte meg mag�t. Egy pillanatig sem gondolkozott, hanem talpra ugrott, �s m�ris rohant, be az erd�be. A R�ka ut�na.

A Ny�l gyorsabban futott, mint valaha, mert a f�lelem hajtotta. A R�ka is gyorsabban futott, mint ak�rmikor annakel�tte, mert �t meg a harag sarkallta.

De �gy l�tszik, a R�ka jobban haragudott, mint amennyire a Ny�l f�lt, mert nem maradt el a Ny�l m�g�l (pedig f�radt lehetett a sok nyargal�sz�st�l, ugr�l�st�l, fick�ndoz�st�l), s�t m�r-m�r szinte

utol is �rte. A Ny�l nem tehetett m�st, mint hogy ir�nyt v�ltott, �s

hirtelen beugrott egy vastag, �reg fa odv�ba.

Az od� ny�l�sa, szerencs�re igen sz�k volt, a R�k�nak m�g a feje sem f�rt be rajta. A Ny�l az od� m�ly�n biztons�gban �rezhette mag�t.

Igen �m, de hogy szabadulhat onnan?

A R�ka ott �lt, f�jtatva, szuszogva, a fa t�v�ben, �s egyre csak

az od� ny�l�s�t leste, hogy ha a Ny�l menek�lni pr�b�lna, mindj�rt nyakon cs�pje.

– Meddig akarsz itt �ld�g�lni, kom�m? -- k�rdezte a Ny�l k�tekedve.

– Ak�r egy �vig is – felelte a R�ka. – El�bb-ut�bb majd csak kikerget onnan az �hs�g.

– Arra ugyan v�rhatsz! – nevetett a Ny�l. – Pomp�s �l�skamr�t tal�ltain idebent. Nem egy �vig, hanem ak�r kett�ig is el�ldeg�lek itt, ebben a k�nyelmes od�ban.

– Nem �ldeg�lsz te ott semeddig! Hozok egy fejsz�t, kit�g�tom a ny�l�st, t�ged pedig a f�ledn�l fogva h�zlak ki.

– Hozd csak azt a fejsz�t     biztatta a Ny�l.

De a R�k�nak t�bb esze volt enn�l. Hogyne! Hiszen am�g a fejsz�t hozza, a Ny�l sz�zszor is megsz�khetik.

Mit tegyen h�t?

Amint �gy t�ri a fej�t, sz�rnysuhog�st hall a magasb�l. Feln�z, �s l�tja, hogy r�gi cimbor�ja, H�ja �r ereszkedik le a fa legmagasabb �g�ra.

– �pp a legjobbkor j�ssz! – ki�ltotta a R�ka. – Gyere, �lj ide, ez el� az od� el�. Bent van a Ny�l. Vigy�zz, hogy meg ne sz�kj�n, am�g �n vissza nem j�v�k.

– Sz�ves �r�mest megteszem – v�laszolta a H�ja, �s leereszkedett a f�ldre. – R�m b�zhatod a dolgot.

A R�ka hazament, a H�ja pedig az od� ny�l�s�t leste. Kisv�rtatva megsz�lalt a Ny�l az od� m�ly�n:

– R�ka koma!

A R�ka m�r messze j�rt, a H�ja pedig nem v�laszolt.

– Mi�rt nem felelsz, R�ka kom�m? –- folytatta a Ny�l, pedig h�t tudta j�l, hogy a R�ka m�r messze j�r. – Felelhetsz nyugodtan, nem akarok �n k�rni semmit. Csak arra vagyok k�v�ncsi, hogy nem l�ttad-e valamerre H�ja urat.

A H�ja megpr�b�lta ut�nozni a R�ka hangj�t.

– Mi�rt? – k�rdezte. – Mit akarsz H�ja �rt�l?

A Ny�l �gy tett, mintha elhinn�, hogy a R�ka besz�l.

- �, semmi k�l�n�set – v�laszolta. –- Valami j� falatot tal�ltam a sz�m�ra. De ha nincs itt a k�zelben, nem �rdemes besz�lni r�la.

– M�r hogyne volna �rdemes! – ki�ltotta a R�ka hangj�n a H�ja. – Hiszen �n magam is sz�vesen megenn�m azt a j� falatot.

– Csakhogy te sem rep�lni, sem f�ra m�szni nem tudsz. M�rpedig azt a falatot csak a magasban lehet megenni.

– Mif�le falat az? – tudakolta a H�ja.

– A vil�g legk�v�rebb sz�rke m�kusa. Ha megkergetem, kib�jik a fels� ny�l�son, odafent a fa derek�n. Ha H�ja �r fel�lne egy magas �gra, k�nnyen megfoghatn�. De h�t sajnos, nincs itt.

A H�ja aznap t�rt�netesen nem eb�delt, �s k�l�nben is a sz�rke m�kus volt a kedvenc eledele, kiv�lt a k�v�r. Nagy moh�s�g�ban m�g arr�l is megfeledkezett, hogy a R�ka hangj�t ut�nozza, �gy v�laszolt:

– Sose t�r�dj azzal, hogy itt van-e, vagy nincs-e itt. Kergesd ki csak azt a k�v�r sz�rke m�kust!

A Ny�l l�tta, hogy siker�l�ben van a terve. �ktelen ord�toz�sba kezdett h�t odabent az od�ban, tapsolt, topogott, d�ngette a f�t. Ek�zben pedig titokban kikandik�lt a r�sen, �s figyelte, mit csin�l a H�ja.

Azt csin�lta, amit egy magafajta, lass� esz�, fal�nk mad�r csin�lhatott: otthagyta a hely�t, �s sz�rny�val verdesve felr�ppent a fa legmagasabb �g�ra.

H�t a Ny�l mit csin�lt?

Azt, amit a magafajta gyors esz�, gyors l�b� �llat csin�lhatott: kiugrott az od�b�l, �s sz�lsebesen elnyargalt.

– Hol az a ny�l�s? – ki�ltott le a H�ja a f�r�l. De a Ny�l m�r csak futt�ban v�laszolt:

– Keresd meg magad!

– �s azt�n? – k�rdezte a Kisfi�. -- Azt�n mi t�rt�nt?

– Ebben a mes�ben m�r semmi – felelte R�musz b�csi.

– H�t a holnapiban?

– Azt majd meghallod holnap – mondta az �reg. – Legf�bb ideje hogy hazamenj.

A Kisfi� hazament.

�tk�zben azt j�tszotta, hogy � a Ny�l, aki a R�ka h�t�n lovagol, �s � a R�ka, aki a h�t�n viszi a Nyulat.

Eleinte rendesen szedte a l�b�t – top-top, top-top –, de amikor kifordult R�musz b�csi udvar�r�l, v�gtatni kezdett – bumm-bele, bumm bele –, azt�n a l�b�t megfesz�tve, egyszerre meg�llt – h�-�-h�, h�-�-h�, –, majd jobbra-balra h�nyva-vetve mag�t, megint nekiiramodott – hipp-ide, hopp-oda, hipp-ide, hopp-oda –, hogy saj�t mag�t ledobja a saj�t h�t�r�l, ami nem k�nny� dolog.

Ki is melegedett alaposan, mire haza�rt.