A R�KA �S A H�JA

Amikor a Kisfi� �jra be�ll�tott a kunyh�ba, R�musz b�csi ezzel fogadta:

– Ut�nad n�ztem az ablakon, amikor elment�l t�lem. L�ttam, hogy �gy ugr�ndozt�l az �ton, mint a R�ka, amikor le akarta vetni a h�t�r�l a Nyulat.

– �s k�zben �gy �ltem a nyeregben, olyan d�lcegen, mint valami husz�r – tette hozz� a Kisfi�.

– Amit most mes�lek, azt nehezebb lesz ut�nozni – mondta R�musz b�csi.

Amikor a H�ja meghallotta a Ny�l hangj�t, j� messzir�l (azt, hogy: “Keresd meg magad!"), r�j�tt, hogy becsapt�k. A fa derek�n nincs ny�l�s, a ny�l�sban nincs k�v�r sz�rke m�kus. De m�g a Ny�l is kisz�k�tt az od�b�l.

Bosszankodott a H�ja er�sen, hogy �gy r�szedette mag�t. Tartott t�le, hogy a R�ka cs�ny�n lehordja majd, ami�rt futni engedte a Nyulat. Elhat�rozta h�t, hogy letagadja, ami t�rt�nt.

Gyorsan lehussant a f�r�l, �s le�lt az od� ny�l�sa el�, mintha ott �lne az�ta is.

M�r j�tt is a R�ka az erd�n kereszt�l, fejsz�vel a v�ll�n.

– Rem�lem, nem v�rattalak sok�ig – mondta. – Hogy �rzi mag�t a Ny�l az od�ban?

– Azt hiszem, semmi baja – v�laszolta a H�ja. – Nagyon csendesen viselkedik. Tal�n elaludt a s�t�tben.

– No, majd �n felkeltem – nevetett a R�ka.

S azzal ingujjra vetk�z�tt, mark�ba k�p�tt, k�t k�zre fogta a fejsz�t, azut�n felemelte, �s lecsapott vele. Csak �gy pattogott a szil�nk a fa derek�b�l.

– H�t ehhez mit sz�lsz, Ny�l koma? – cs�fol�dott a R�ka. M�g mindig azt tartod, hogy egy-k�t �vig el�ldeg�lhetsz ebben az od�ban?

A Ny�l (hol volt az m�r akkor!) persze nem felelt. Helyette gyorsan megsz�lalt a H�ja:

– Ujujuj! L�tom a Nyulat! Ott lakm�rozik, bent az od�ban!

– Nem sok�ig lakm�rozik m�r – felelte a R�ka.

S azzal megforgatta a feje f�l�tt a fejsz�t, �s akkor�t csapott vele egyszer, k�tszer, sokszor a fa derek�ra, hogy visszhangzott bele az erd�. R�pk�d�tt a sz�tforg�csolt fak�reg, t�gult az od� ny�l�sa.

– Hol a Ny�l? – k�rdezte a R�ka, mert hi�ba meresztette a szem�t, nem l�tta sehol.

– Bent lapul az od� m�ly�n – bizonygatta a H�ja. – �pp egy k�posztatorzs�t r�gcs�l.

No, j�, a R�ka megint megforgatta a feje f�l�tt a fejsz�t, megint odav�gott vele a fa derek�ra, egyszer, k�tszer, sokszor. De ett�l m�r �gy kiny�lt az od� sz�ja, hogy a R�ka megl�tta: egy kev�s fonnyadt moh�n �s sz�raz tapl�gomb�n k�v�l semmi sincs odabent.

,,Ha a Ny�l elt�nt – gondolta mag�ban –, akkor csak a H�ja lehet ludas a dologban."

Sokkal ravaszabb volt azonban, semhogy el�rulja, mit gondol. Ehelyett �gy sz�lt:

– Csakugyan, ott kuporog a Ny�l az od� m�ly�n. Dugd be a fejedet, n�zd meg, mit csin�l!

A H�ja nem fogott gyan�t, bedugta a fej�t a ny�l�son.

Abban a pillanatban m�g�tte termett a R�ka, �s elkapta a mad�r fark�t.

A H�ja csapkodott a sz�rny�val, szabadulni igyekezett. De a R�ka nem eresztette.

– Mi�rt b�ntasz, cimbora? – k�rdezte a H�ja �rtatlanul. – Nem v�tettem �n neked semmit.

– Nem-e? – felelte a R�ka. – H�t a Ny�l hov� lett? Mert az od�ban nincs, �s csak te tudhatod, hogy hov� t�nt.

– Elt�nt? – adta a meglepettet a H�ja. – No de ilyent! Hol lehet?

– Alighanem a te feneketlen gyomrodban. Ahelyett hogy �rizted volna, felfaltad. Pedig h�t �n akartam felfalni.

– B�bos banka legyen a nevem, ha csak hozz�ny�ltam is! -tiltakozott a H�ja.

– B�nom is �n, ak�rminek neveznek is! – mondta a R�ka. – Ha nem ehettem meg a Nyulat, megeszlek t�ged, gyomrodban a Ny�llal!

– Mondtam m�r, hogy nincs a gyomromban a Ny�l!

– Akkor csak t�ged magadat eszlek meg – v�laszolta a R�ka.

– H�t, ha mindenk�ppen v�gem van – s�hajtotta a H�ja –, arra k�rlek, hogy legal�bb forgass meg el�bb j� er�sen, csapd a fejemet a f�hoz, hogy ne szenvedjek annyit.

– Ha csak ez kell, megtehetem – felelte a R�ka. S azzal, sz�j�ban a mad�r

fark�val, sebesen forogni kezdett. A h�ja maga is seg�tett, a sz�rny�val verdesve, a l�b�val r�gkap�lva. Addig p�rg�tt a R�ka, am�g a H�ja fark�b�l mind kiszakadt a toll. A mad�r, mihelyt szabadnak �rezte mag�t, felrep�lt a fa tetej�re. A R�ka meg ott �llt a fa t�v�ben, bamb�n, egy csom� h�jatollal a sz�j�ban.

– �s a H�ja nem sajn�lta a tollat? – �rdekl�d�tt a Kisfi�.

– Sajn�lta egy kicsit – felelte R�musz b�csi –, de azzal vigasztal�dott, hogy esztend�re �gyis kin�.

– H�t a Ny�l? – k�rdezte a Kisfi�. – Azzal mi lett?

– Mi lett volna? Ment a dolg�ra. Bizony�ra j� vacsora v�rta, �pp�gy, mint most t�ged.

A Kisfi� elindult hazafel�. �tk�zben megpr�b�lta azt j�tszani, hogy � a R�ka, akinek a H�ja van a sz�j�ban, �s � a H�ja, akit megfogott a R�ka: p�rg�tt, forgott, csapkodott, r�gkap�lt – de igen lassan jutott tov�bb. Abbahagyta h�t a j�t�kot (Anya is ki�ltott m�r a kertkapuban, hogy siessen), �s �gy ment haza, mint egy egyszer� kisfi�.