|
Üzenőfal |
|
| |
|
Levél |
|
| |
|
Egér |
|
A sok hazugság még bántja lelkem, Előtört minden, mit régen éreztem... A kínzó gyötrelem s a megaláztatás, Az a sok hamis kép és vallomás... Álomban éltem, s hittem ez az álom szép, Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég... A dolgok csak csendben mentek tönkre, De a gyors hatása bennem él örökre, Minden egy perc alatt hullott darabjaira, S most csak lágy eső hullik hamvaira... Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált, Eltünt az is, ki mindig mellettem állt... Ébredésem újabb álom volt, De szívemben már csend honolt, Megnyugvást találtam végre Mellette, Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette... | |
|
:) |
|
| |
|
Irodalmiasság!!!! |
|
| |
|
Elmélkedések |
|
| |
|
|
|
| |
|
♣ Hires irók életrajzai |
|
| |
|
Az ég sejtelmes titkai |
|
| |
|
Ha érdekelnek :D |
|
| |
|
Érdekesség nektek!!! |
|
LELKEM EGY KÖNYV MELY MINDIG NYITVA! OLVASHATJA KI MELLETTE JÁR! OLVASSÁK IS MERT A SOK FORGATÁSBAN ÖSSZE IS VAN SZAGGATVA MÁR! | |
|
A történelem mozzanatai |
|
| |
|
¤¤¤THE WORLD¤¤¤ |
|
| |
|
Mese múzeum |
|
| |
|
~~halál a szerelemért~~ |
|
| |
|
Szerelem |
|
| |
|
Szabadság szerelem! |
|
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
| |
|
|
|
Magányos könycsepp |
|
Magányos köncsepp
É. 2006.08.04. 17:56
Magányos könnycsepp gurul arcomon, egyedül vagyok, ezen az esős hajnalon. Felébredve ülök a szoba küszöbén, s meredten nézek magam sorsa elé. Szinte hallom hangod, ahogy hozzám szól, mikor kinyitom szemem, nem látlak sehol. Pedig, ha itt lennél velem: hozzád bújnék, s melegíteném fázó tested nem vitatkoznék, holmi csekélységen csak gyengéden ölelnélek, s halkan kérném: - Ne, ne menj még el, Kedvesem! Nézd a vöröslő eget, s maradj lásd, hogy az aranyló Nap tovahalad. Mosollyal köszöntenénk az új napot, s ajkadra érzékien csókot adok. Kék szemeinkből a boldogság sugározna, Istenem míly szép is volna!
Magányos könnycsepp gurul arcomon, egyedül vagyok, s lelkem fáj nagyon. |
|
| |
|
|
|