"B�natodat �rzem

El�ttem feh�r pap�r, ami
a szavakat v�rja t�relmesen.
K�r�l�ttem a vil�g megsz�nik,
csak a szavak zsongnak csendesen.

Keresik a hely�ket, a sort,
ami v�gre befogadja �ket,
amikor suttogva, lassan, sz�pen,
fejemben elrendez�dnek.

A szavak hatalma nagy.
�lelnek, simogatnak �s f�jnak,
le�rni �ket csod�s var�zslat,
forr�s�g, �r�m... �s b�nat.

Neked �rom e szavakat,
n�m�n, elmer�lve,
f�lem hallja m�g hangodat,
sz�vemet megpend�tve.

Szeretlek. �s ez a sz� minden,
ami lelkemet kit�lti �s ragyog,
le�rom �jra, le�rom ezerszer,
szeretlek, szeretlek, szeretlek nagyon.

Szeretlek �sid�kt�l fogva,
mi�ta �let az �let,
mikor r�d gondolok tudom,
Te vagy az, kivel mindig egy�tt �lek.

Te vagy az er�m, az utam,
a jutalmam, a c�lom,
Te vagy a f�nyem, a v�gyam,
az �r�m�m, az �lmom.

De csendesedj sz�vem,
sz�lj halkabban dalom,
mert b�natodat �rzem,
�s ott azt nem hagyhatom.

El�zni a f�jdalmat
el tudom, �gy hiszem!
Leszek a pajzsod �s er�d,
�tadom sz�vem �s hitem!

Adok kedvet �s szerelmet,
�r�met, j�t, szeretetet,
hiszek benned, �rzed?
�radj ki, �ntsd h�t ki a sz�ved!

Hallgass a sz�vedre!
Eml�kszel? ezt mondtad,
�n r� hallgatok, benne elmer�lve,
�s t�ged mindig ott tal�llak.

Tudom, kicsit f�lsz a j�v�t�l.
Nem �ltatom magam,
sz�ved kit�ltik szeretteid, �k.
Meg�rtelek. �k nekem is fontosak.

Amit adt�l, az minden.
A v�gtelen szeretet, er� �s bizalom.
K�sz�n�m neked, s ha most meg�lelhetn�lek,
soha bele nem f�radna karom.

Sz�m�thatsz r�m mindig, szerelmem,
s ha egyszer meghalok,
v�rlak majd t�ged, v�rlak �r�kk� ott,
hol csak Te vagy, �s �n vagyok..."