:)
Q. 2006.07.19. 19:59
"Halkan futnak a kerekek az úton, a padlóba süllyedt már a pedál Lassítani nincs erő, távolban a sötét erdő mélyen már ott vár a halál Sietni kell hozzá, az élet értelme elveszett messze a semmibe Tévutak helyet a biztos választotta az aki tudta mikor kell mennie
Süvített az úton a szél, az eső is mosta a betont 160-nal kanyarodott az autó, de szép lassan kicsúszott Az este csöndjét törte meg a szirénáknak a hangja Egy test veszik a roncsok között, kinek nincs már több haragja
Hírekben olvasta, nem hitt a szemének Mégis valami furcsa érzés szaladt át szívében Tárcsázott gyorsan, remegett a keze Mikor nem jött válasz, könnybe lábadt a szeme
Elsötétült a világ, komorabb lett akkor minden pillanat Bizonytalanná vált testében mindenegyes mozdulat Sírt a szíve, sírt a lelke, sírt még a telefon is kezében Mikor elejtette és megértette, mit is jelentett ő neki ott legbelül
Hívta a szüleit, egy síróhang vette fel a telefont és tudta mindennek vége Az édesanyja hangjától szállt el belőle minden reménye Kérdezte miért, s a válasz csak késve érkezett Elment tőlünk azért mert nélküled már nem is létezett
Temetés jött lassan, virágok borították a sírt De senki sem talált fájdalmára akkor megnyugtató írt Csak zokogtak a rokonok s a barátok, s ez adta az alapzajt S minden csöndes lett újra mikor elkezdték a ravatalt
Körül állták a sírt, s mondtak néhány kedves szót De nem találták a megfelelőt, nem találtak akkor semmilyen jót Csak értetlenül álltak, kérdéseikkel rohamozták az élettelen testet S a felhőkön át már a hold az ami a földre festett
Elment már mindenki csak egy ember állt még mindig a háttérben S nem talált szavakat, nem talált megnyugvást a hullámzó lelkében Közelebb lépett! Fekete fátyol fedte akkor az arcát S nézte a fiút ahogy feküdt nyugodtan hisz ő már megvívta ezen a földön az utolsó harcát
A lány köszönt, s elmondta, hogy milyen fontos volt neki De elmondani csak most merte, hogy mennyire szereti S eltűntek a felhők s a hold világított akkor a sírra S tudta akkor őt már egy másik hely hívja
Elment a lány oda ahol a fiú kocsija az árokba borult S mikor a lány meglátta ezt a szíve összeszorult S nézte a megmaradt darabokat, s látott valami fehéret Közelebb ment hozzá, s felvette a neki szóló levelet
Nem volt benne túl sok csupán néhány szó: Szeretlek, tudd meg! S te voltál az életemben az egyetlen jó Lány térdre rogyott s akkor megszakadt a szíve Mert nem hitte el régen, hogy van neki egy örök híve Neki dőlt egy fának s ezerszer újra olvasta a levelet S a szél megsimogatta az arcát, mint az akit ő őszintén szeretett
Álmom nyomta el, s életre kelt a képzelete S a fiúval volt újra s őt akkor csak ez éltette Megcsókolta őt újra s a világ volt az amit maga mögött hagyott S a csók után egy utolsó szál virágot kapott A fiú elmondta, hogy mennyire szereti S amíg világ a világ magában csak is őt keresi
Ébredni készült a lány, s félt véget ér az álom S látta a fiút, ahogy távolodik el tőle, messze-messze a kietlen határon S kinyitotta szemét, s azt hitte vége De kezében ott volt a virág! S szívében szerelmének az örök emléke!"
|