|
Ég és Föld között
Á. 2006.07.19. 19:54
"Ég és Föld között...
A napfény édes égető sugara,
Mely átjárja minden porcikám,
S a virág illata, mi száll a szélben,
S csak por lesz a sziklán.
Én vagyok a napfény
S az ujjaim napsugarak.
A csókom minden érintés,
Édes fuvallat.
De csak, mint kósza szellem
Költözök a mező illatába,
S csak vágyálmom a tudat,
Az idő vonalában.
Veled szárnyalnék! -együtt a pillangókkal
Fent a magasban, összegabalyodva,
Mint egyé vált két fél alma
Hívj hát kedvesem ölelő két karodba.
Nevünk suttogja a szél,
Míg szívünk, s lelkünk egybe ér.
Káprázatos édes tündöklés,
Szemekbe vakító, szikrázó fényvetődés.
Egy mondat száll felém a térben,
És eléri testem minden zugát
Halld a hangot! -szól serényen:
Vigyázva féltsd a szerelem húgát!
Mit nemzedékek óvtak, védtek,
S imádták minden mozdulatát,
Halld a hangját! -Lásd az arcát!
Mint messziségben a hegy vonulatát.
Míg szem ellát a messzi horizontig,
A színek élessége kék és zöld
Szárnyalj, lásd a végsőt amott,
Amint összeér ég és föld."
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
