 |
Üzenőfal |
|
| | |
|
Levél |
|
|
| | |
|
Egér |
|
A sok hazugság még bántja lelkem,
Előtört minden, mit régen éreztem...
A kínzó gyötrelem s a megaláztatás,
Az a sok hamis kép és vallomás...
Álomban éltem, s hittem ez az álom szép,
Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég...
A dolgok csak csendben mentek tönkre,
De a gyors hatása bennem él örökre,
Minden egy perc alatt hullott darabjaira,
S most csak lágy eső hullik hamvaira...
Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált,
Eltünt az is, ki mindig mellettem állt...
Ébredésem újabb álom volt,
De szívemben már csend honolt,
Megnyugvást találtam végre Mellette,
Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette... | | |
|
:) |
|
|
| | |
|
Irodalmiasság!!!! |
|
|
| | |
|
Elmélkedések |
|
|
| | |
|
|
|
|
| | |
|
♣ Hires irók életrajzai |
|
|
| | |
|
Az ég sejtelmes titkai |
|
|
| | |
|
Ha érdekelnek :D |
|
|
| | |
|
Érdekesség nektek!!! |
|
LELKEM EGY KÖNYV MELY MINDIG NYITVA! OLVASHATJA KI MELLETTE JÁR! OLVASSÁK IS MERT A SOK FORGATÁSBAN ÖSSZE IS VAN SZAGGATVA MÁR! | | |
|
A történelem mozzanatai |
|
|
| | |
|
¤¤¤THE WORLD¤¤¤ |
|
|
| | |
|
Mese múzeum |
|
|
| | |
|
~~halál a szerelemért~~ |
|
|
| | |
|
Szerelem |
|
|
| | |
|
Szabadság szerelem! |
|
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
| | |
|
|
|
Saját gondolataim |
|
|
Érzések!!
P. 2006.05.27. 20:27
Mennyi minden múlik egy apró dolgon. Képes vagy valamit feladni, mert mások úgy látják neked, akkor lenne igazán jó. Később természetesen-annak rendje szerint- rájössz hogy tévedtek a többiek, és még egy év eltelte után is szenvedsz akkori meggondolatlanságod miatt! De ilyenkor mit tehet egy elkeseredett szív? Nyel és szenved, próbálja elfeledni az esetet, bár lehetetlennek tűnik. Mások nem értik, ezt érezni kell, ez nem lehet életstílus, muszáj túl lépni, így vagy úgy. Ez nem állapot, ez szenvedés egy gyötrelem, egy óda a szenvedéshez. Tragédia ritkán lesz belőle, de nem mondhatom, azt hogy soha mert a hazugság nem az én kenyerem. A szív vajon mennyit bír ki? Erre keresem a választ, de nem találom, talán soha nem lesz meg... Mégis lankadatlan keresem és kutatom, bár merre járok. .. Ki tudja, talán meglesz, mert én igenis hiszem, hogy léteznek még az életben csodák...
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
