 |
Üzenőfal |
|
| | |
|
Levél |
|
|
| | |
|
Egér |
|
A sok hazugság még bántja lelkem,
Előtört minden, mit régen éreztem...
A kínzó gyötrelem s a megaláztatás,
Az a sok hamis kép és vallomás...
Álomban éltem, s hittem ez az álom szép,
Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég...
A dolgok csak csendben mentek tönkre,
De a gyors hatása bennem él örökre,
Minden egy perc alatt hullott darabjaira,
S most csak lágy eső hullik hamvaira...
Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált,
Eltünt az is, ki mindig mellettem állt...
Ébredésem újabb álom volt,
De szívemben már csend honolt,
Megnyugvást találtam végre Mellette,
Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette... | | |
|
:) |
|
|
| | |
|
Irodalmiasság!!!! |
|
|
| | |
|
Elmélkedések |
|
|
| | |
|
|
|
|
| | |
|
♣ Hires irók életrajzai |
|
|
| | |
|
Az ég sejtelmes titkai |
|
|
| | |
|
Ha érdekelnek :D |
|
|
| | |
|
Érdekesség nektek!!! |
|
LELKEM EGY KÖNYV MELY MINDIG NYITVA! OLVASHATJA KI MELLETTE JÁR! OLVASSÁK IS MERT A SOK FORGATÁSBAN ÖSSZE IS VAN SZAGGATVA MÁR! | | |
|
A történelem mozzanatai |
|
|
| | |
|
¤¤¤THE WORLD¤¤¤ |
|
|
| | |
|
Mese múzeum |
|
|
| | |
|
~~halál a szerelemért~~ |
|
|
| | |
|
Szerelem |
|
|
| | |
|
Szabadság szerelem! |
|
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
| | |
|
|
|
József Attila: Elmaradt ölelés miatt |
|
|
József Attila: Elmaradt ölelés miatt
A. 2006.05.23. 21:22
József Attila: Elmaradt ölelés miatt
Ugy vártalak, mint a vacsorát este,
ha feküdtem s anyám még odajárt.
Ugy reméltelek, mint kétségbeesve,
hülyén, (még ifjan) hívtam a halált -
nem jött, hálisten... Látod, ilyen boldog
vagyok, ha most meggondolom a dolgot.
De az még ostobább,
hogy nem jöttél, bár jönni fogsz tovább!
Makacs elmulás tolja a világot
maga előtt, mint bányász a szenet,
melyet kifejtett, darabokra vágott.
De mélyben, egyben él, aki szeret.
Milyen tüzvész, miféle kivont kardok
káprázata volt, ami visszatartott,
hogy míg a hold haladt,
nem fogózhattam beléd azalatt?
Hogy a holt csillagvilággal, esengve,
csak szálltam tehetlen, mint a kövek -
s nem is uszhattam a sodorral szembe
kedves öledben!... Hol volt az öled?...
Mig itt hadart s hazudozott az óra,
te fölbámészkodtál egy dobogóra
s a szétterült ütem
hálójában remegtél nélkülem.
Ugye sopánkodsz, milyen kellemetlen,
harisnyádon ha egy szem leszalad!
Most szerelmünkből kivált s kellemedben
egy ölelés örökre szétszakadt.
Az a müvész pörölt az elmulással -
tanuskodj néki! De velem, ne mással.
Tudd meg már, mi a gond.
Hogy mit csinálsz. Én nem vagyok bolond.
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
