|
Mese
W. 2006.05.23. 21:16
Tndrmese
lmodtam egyszer egy tndrmest,
Melyben a fi szerette kedvest.
A lny boldog volt s mindent odaadott,
S szentl hitte, hogy cserbe szinte szerelmet kapott.
A mese eleje knny volt s des,
Folytatsa pedig szerelmes, sznes.
Teltek-mltak a napok s a hetek,
A lny azt hitte mindketten szerelmesek.
Csodlta a fit, felttel nlkl szerette,
Akr meg is halt volna rte.
gy ltta, ezt a fi viszonozza,
Taln ezrt is volt annyira belbolondulva.
Azt gondolta vgre megkapott mindent, amire vgyott,
Szerelmet, trdst s boldogsgot.
A fi ekzben bell tiprdott,
Mert titkon ms dolgok utn vgydott.
rtkelte, tisztelte a lnyt s megprblta szeretni,
De hamar rjtt a szerelmet nem lehet erltetni.
Megtett mindent, hogy a ltszatot ltesse,
Tudta a szerelmet megrdemli kedvese.
Egy este viszont rjtt, ez gy nem mehet, ennek vge,
Vallott a lnynak, s tbb nem nzett annak csillog szembe.
Nem volt rossz ember a fi, csupn csak frfi,
Ki a kalandot, a vltozst keresi.
Meggondolatlan volt ez igaz,
Br ez a lnynak sovny vigasz.
Szerelmnek rzsja elhervadt, szirmai lehulltak,
A lng kialudt, a nyr emlkei megsrgultak.
gy rezte, sszeeskdtt ellene a vilg,
Rjtt lma nem ms, csak haszontalansg.
Zokogott a lny, forgott krltte minden,
gy mlt el egy nem ltez szerelem.
A lny megtrt, elillant a hite,
Rmlomm vlt a tndrmese…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
