 |
Üzenőfal |
|
| | |
|
Levél |
|
|
| | |
|
Egér |
|
A sok hazugság még bántja lelkem,
Előtört minden, mit régen éreztem...
A kínzó gyötrelem s a megaláztatás,
Az a sok hamis kép és vallomás...
Álomban éltem, s hittem ez az álom szép,
Míg nem tudtam, minden összeomlott már rég...
A dolgok csak csendben mentek tönkre,
De a gyors hatása bennem él örökre,
Minden egy perc alatt hullott darabjaira,
S most csak lágy eső hullik hamvaira...
Egy gyönyörű álom, mi rémálommá vált,
Eltünt az is, ki mindig mellettem állt...
Ébredésem újabb álom volt,
De szívemben már csend honolt,
Megnyugvást találtam végre Mellette,
Kit szeretni fogok akkor is, ha az idő eljár felette... | | |
|
:) |
|
|
| | |
|
Irodalmiasság!!!! |
|
|
| | |
|
Elmélkedések |
|
|
| | |
|
|
|
|
| | |
|
♣ Hires irók életrajzai |
|
|
| | |
|
Az ég sejtelmes titkai |
|
|
| | |
|
Ha érdekelnek :D |
|
|
| | |
|
Érdekesség nektek!!! |
|
LELKEM EGY KÖNYV MELY MINDIG NYITVA! OLVASHATJA KI MELLETTE JÁR! OLVASSÁK IS MERT A SOK FORGATÁSBAN ÖSSZE IS VAN SZAGGATVA MÁR! | | |
|
A történelem mozzanatai |
|
|
| | |
|
¤¤¤THE WORLD¤¤¤ |
|
|
| | |
|
Mese múzeum |
|
|
| | |
|
~~halál a szerelemért~~ |
|
|
| | |
|
Szerelem |
|
|
| | |
|
Szabadság szerelem! |
|
Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik -
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?
| | |
|
|
|
Hazug szerelmi vallomás |
|
|
Vallomás. .
A. 2006.05.23. 21:14
Volt egyszer…
Volt egyszer egy fiú és egy lány,
Szívüket gyötörte a bizonytalanság és a vágy.
Kínozták is eleget egymást,
Kimondták, „szeretlek” majd jött a lelkiismeret furdalás.
A fiú egy nap így szólt: „szeretlek, de mint barát”
A lány összeomlott. Úgy érezte, nincs tovább.
Itt akarta hagyni a világot, melyben már nem találta helyét,
Úgy érezte a fiú csak játszadozott, majd eldobta szívét.
Kellett egy pár nap, de összeszedte magát,
Széttört lelkét a barátok összeragasztgatták.
Szeretet fonalával összevarrták, gyengédséggel befoltozták.
Rájött, hogy van helye a Földön!
A barátai között, ahova hamarosan a fiú is beköltözött,
Az idő begyógyította a sebeket, és nemsokára a lány ismét boldog lett!
Elfogadták, hogy őket barátoknak szánta az ég,
Azért, hogy át segítség egymást az élet nehezén.
Ne váljanak el sohasem, mert az végzetes lenne,
Nem bírná ki egyikőjük sem, ha a másik nem állna mellette.
A lány elfeledte a rosszat és a fiú is csak a szép emlékekre gondolt vissza.
Egymást kézen fogva átvészelték a nehéz időket,
A fiú és a lány sok mindent átéltek.
„Mégis csak van sors”, értették meg végre,
S egy idézetet írtak egymás tenyerére:
„Jól gondold meg, mit veszíthetsz, ha egy kedves barátra másképpen gondolsz!
Mert többet ér egy baráti kézfogás,
Mint száz hazug szerelmi vallomás!”
| | |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
