Még Ma




Hétfő reggel.Felébredek.Kinézek az ablakon,álmosan bámészkodom.Ébredezik az utca.
A nap is ovatosan bujik elő a felhők közül.A szomszéd karikás szemekkel kaparja a
jeget autoja szélvédőjéről.Egy járokelő bizonytalan léptekkel ballag a csuszos
járdán.A másik szomszéd bekapcsolja rádioját,hallom.Hallom az ismerös dallamokat.
Zorán,Presser,Cserháti Zsuzsa,......"Nagy utazás,azt mondtad, nem halunk meg
az ember soha el nem téved"Ismerem a szöveget,hallkan dudolom.....Közben már a napi
teendőimet végzem.Messze,távolrol,ahol a temető fekszik,halk harangzugást hallok....
Valakit temetnek...valakit most szolitanak drága halottunknak.Vajon hogyan szolitották
még néhány napja?Valaki most zsebkendőt szoritva kisírt szemére azt gondolja,nem
volt időm elmondani neked.Valaki zsebkendőt gyűrögetve arra gondol,miért pont most?
Miért pont te?Valaki a földet bámulva elhatározza,hogy mátol nem fog annyit rohanni,
tulórázni,nem beszélgetni azokkal akik olyan fontosak.......
Hamarabb kellett volna....Valaki nagyot sohajtva arra gondol most,ki tudja nekem mennyi
időm van még.Mennyi a dolgom itt.
Én arra gondolok,hogy nemrég megbántott valaki akit nagyon szeretek.Akár én is lehetnék
most ott...azon a helyen...Tudtam, hogy nem
érti mi fáj,mi kell nekem....hiába magyarázom.Tudtam most végre ,egyszer,muszáj meg-
várnom,még megérti, míg maga jelentkezik.
És mégis minden hajnalban arra ébredtem szivdobogva,hogy mi van ha nincs időnk erre?
Nincs időnk várni?Honnan tudhatnánk mi lesz holnap?Miért kell mindent azonnal megbeszélni?
Miért kell mindent azonnal megoldani?..Miért nem tudsz várni egy kicsit?-kérdezte a ba-
rátnőm.Nem is értem...Várni??Nem mertem elmondani,hogy minden reggel arra ébredek nem
vagyok halhatatlan.Egyszer már megtapasztaltam ezt.Akkor megértettem:sosincs holnap.
Mindig a pillanat létezik,amiben épp benne vagyunk:te ,én,meg a dallamok, a szomszéd,
a halk harangzugás,a barátnő.....
Akkor is ha távol vagy, akkor is ha haragszol,akkor is ha nehéz most,ha fáj,csak ez a
a pillanat teljes.