Most kicsit magamhoz t�rv�n nem haboztam, �gy besz�lv�n:
"J� uram, vagy dr�ga h�lgyem, ne akadjon fenn ezen:
T�ny hogy kiss� szunditottam, �s �n oly halkan koppan:
S amint k�nny� l�pte dobban - koppan ott k�nn cs�ndesen,
Szinte k�pzeletnek v�ln�m" - s ajt�t t�rtam cs�ndesen:
- K�nn az �j, m�s semmisem.

Hosszan n�ztem ott az �jbe b�mulva, k�tkedve, f�lve,
�lmodva amilyent nem mert m�g �lmodni senkisem;
De a cs�ndess�g t�retlen, s a hom�ly nem ad jelet, nem
Hangzik m�s sz�, mint egyetlen n�v: "Len�ra!" - kedvesem
Neve, melyet �n rebegtem, s visszany�gte �desen
A visszhang - m�s semmisem.

Visszamenve a szob�ba - lelkem �g, a fejem k�ba -
�jra koppan�st hallottam, m�r nem is oly cs�ndesen.
"Valamit�l bizony�ra megz�rrent az ablak z�ra:
R� kell j�nn�m az ok�ra, nosza - mondtam - meglesem!
Nyughass, sz�vem, pillanatra, m�g e rejt�lyt meglesem:
- Csak a sz�l, m�s semmisem..."

S sz�tt�rva a r�csos t�bl�t, �me, furcs�n verve sz�rny�t,
Egy nagy �skort-l�tott Holl� sz�llt be rajta peckesen.
R�m se biccent, meg se h�kkent, csak j�tt, mint egy idecs�ppent
�r vagy h�lgy: ajt�mra r�ppent s megtelep�lt odafenn -
Ott egy v�n Pallas-szobor volt, a mad�r meg�lt ezen,
�lt, csak �lt - �s semmisem.

Akkor b�natom mosolyra csalta furcsa �ben tolla,
Ahogy ott morc m�lt�s�ggal �lt nagy �nnep�lyesen.
"B�r megt�pve, zord k�borl�" - sz�ltam - "te se vagy utols�,
�ji partok k�ldte Holl�: �r-neved hadd k�rdezem:
Hogy h�vnak, ha ott lenn r�pk�dsz a pl�t�i b�s vizen?"
- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

N�ztem a sz�rnyas bolondot, hogy egy sz�t ily j�l kimondott
S v�laszolt szavamra - b�rha nem is t�l �rtelmesen:
Meg kell adni, ilyet �l� m�g nem �rt, hogy egy besz�l�
Mad�r ajtaja f�l� j� s r�telepszik k�nyesen -
Ajt� f�l�tt egy szoborra r�telepszik peckesen,
- �s a neve: "Sohasem"!

De a Holl� f�nn a szobron csak ez egy sz�t mondta folyton,
Mintha abba volna lelke bele�ntve teljesen.
M�sk�pp cs�r�t nem nyitotta s sz�rnyait sem mozditotta;
S ny�gtem: "Hozz�m senkisem h�, m�g szivem rem�nye sem,
Majd csak elhagy e mad�r is - nem lesz reggel nyoma sem!"
- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

Megd�bbentem, hogy tal�l az els�rt sz�ra ez a v�lasz:
"Persze" - mondtam - "ennyi ennek kincse t�ra �sszesen;
T�n egy r�gi b�s gazd�ja oktat�, kit sors visz�lya
D�lt �s mart, m�g s�r� sz�ja erre j�rt r�, m�sra sem -
Holt rem�nyek gy�szdal�hoz nincs is jobb r�m semmisem,
- Mint hogy: ’Soha - sohasem.’ "

De a b�lcs mad�r mosolyra csalta m�la lelkem ujra
�s egy zs�lly�t g�rd�tettem szembe, hogy majd ott lesem;
S b�rsony�ba bes�ppedve k�pzeletet k�pzeletre
Halmoztam: hogy hol szerezte s m�rt ism�tli v�szesen -
Ez a balj�s v�n vad holl� m�rt ism�tli r�mesen
Ezt a sz�t, hogy: "Sohasem."

Ezen t�n�dtem magamban, noha egy bet�t se mondtam
A mad�rhoz - s m�r szivembe f�rt a k�t f�m-�l� szem...
�h ha titk�t eltal�ln�m! S �gy fejem led�lt a p�rn�n,
Melynek b�rsony�ra l�mp�m f�nye hullott k�kesen,
Violasz�n b�rsony�ra, melyen �h! m�r kedvesem
Nem pihen meg sohasem.

Most, �gy tetszett, langy szell� kel s lengve titkos f�st�l�kkel
Angyalt�nc a sz�nyeg bolyh�t csiklandozta k�jesen:
"B�s sz�v!" - ny�gtem - "�gi vend�g sz�llt le hozz�d: l�m a szent �g
Angyalokkal k�ld nepenth�t, elfeledni kedvesem:
Idd, �h idd e h�s nepenth�t �s feledd el kedvesem!"
- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

"J�s!" - h�r�gtem - "v�laszt k�rek! j�s, mad�r vagy gonosz l�lek!
- S�t�n k�ld�tt vagy vihar vert hozz�m, �n nem keresem,
Ki b�szk�n, b�r megt�p�zva, �rkezt�l e puszta h�zba,
Hol r�mek d�lnak csat�zva - mondd meg n�kem kegyesen:
Van-e balzsam Gile�dban? megenyh�l-e zord sebem?"
- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

"J�s!" - h�r�gtem - "v�laszt k�rek! j�s, mad�r vagy gonosz l�lek!
Hiszen egy �gbolt borul r�nk s egy Urunk van odafenn:
Mondd meg, v�r-e m�g e b�ra messze mennyben �des �ra,
V�r-e majd a szent Len�ra �lel�se odafenn?
Kit az angyalok Len�ra n�ven h�vnak odafenn?"
- Sz�lt a Holl�: "Sohasem."

"Legyen h�t e sz�d utols�!" - sz�ktem f�l - "s�t�n vagy holl�!
Menj, r�pk�dj az �jviharban, a plut�i b�s vizen!
Itt ne hagyd egy �rva tollad, nehogy arr�l r�gondoljak,
Mit hazudt�l e szobornak v�ll�n �lve peckesen!
T�pd ki cs�r�det szivembõl s hagyj magam, m�g elveszem!"
- Sz�lt a Holl�: "Sohasem!"

�s a sz�rnya meg se lend�l, �s csak fent �l, �s csak fent �l,
Fent ajt�m f�l�tt a Pallas s�padt szobr�n, cs�ndesen.
�lmod� r�mhez hasonl� szemmel �l a sz�rny� Holl�,
M�g a l�mpaf�ny eloml� �rny�t veti r�mesen
S lelkem e padl�mon ring� �rnyba fullad cs�ndesen:
Nem szabadul - sohasem.