Elmegyek

Ígérem, nem zavarok többé!
Én most már végleg elmegyek.
Egy lány félreáll utadból,
Ki nem lesz többé a játékszered.
A szemed csillogásán látom,
Ezt vártad, azt hiszem!
Meg kellett volna tennem régen
De mindent legyőz a szerelem!
Gondolkozom, mit tegyek,
Hová menjek nélküled?
Mi lesz az út, ha már nem leszel?
De mégis menj, ha menned kell!
És ne gondolj arra többé, soha többé,
Hogy mily könnyen váltunk el.
Tudom, már késő, elvesztettelek,
Nem jössz vissza már sohasem.
Arcod még most is látom,
Nem szóltál, csak továbbléptél csendesen.
Valaki titokban szeret Téged,
Valaki titokban örül, ha szemedbe nézhet.
De valaki szemében könny ragyog,
Hidd el, az a valaki én vagyok!
Miért van, hogy titkon fájó könnyet ejtünk
Ha a múlt emléke énekel?
Találhat szebbet, jobbat lelkünk,
De azt az egyet nem felejti sohasem.
Elhatároztam, hogy elfelejtem,
S próbáltam feledni,
De hogy megláttam, s éreztem:
Csak Ő az igazi!
Rájössz, ha múlnak lassan az évek,
Köztünk minden véget ér,
De ha úgy akarod, elmegyek én.
Kiölök szívemből minden régi álmot,
S kívánok Néked sok boldogságot.
De rájössz, ha múlnak lassan az évek,
Aki menni akar, azt hagyni kell!
Mosolyogtam hozzá, de mögé senki se néz,
Játszani a közömböst, most látom csak, milyen nehéz!
Ha most megkérdeznéd tőlem,
Mit jelentek neked?
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni ily hirtelen.
Csak kisvártatva mondanám:
Semmi, semmi, csak egy múló szerelem!
Kacagok én is, de hangom kicsit remeg,
Mosolygok a sarokig, de aztán amint befordulok,
Fáradtan égő szememhez nyúlok,
S egy nagy cseppet széjjelmorzsolok.
Ha most kérdeznéd meg tőlem,
Mit jelentek neked?